Nagygazdi telefonált, majd megsimogatott, és azt mondta: Lehet, hogy új gazdid lesz, Brúnó!
De nem volt egészen nyugodt a hangja. Újra telefonált, és hallottam, hogy valami kutyakereskedőről beszélt... Azt nem tudom, pontosan mit jelent, de az biztos, hogy nem gazdi!
Megint telefonált, és akkor már vidámabb volt a hangja. Hamarosan megállt egy autó a házunk előtt. Ketten jöttek be hozzánk, elég jó szaguk volt! Különösen az egyiknek, mintha kutyaszag csapta volna meg az orromat... De még féltem Tőlük, csak akkor mentem oda, mikor Nagygazdi hívott. Egyre jobban tetszett a szaguk, meg is simogattak, de még izgultam, mi lesz.
Nagygazdi papírokat mutatott nekik, sőt, az oltási könyvem is előkerült. Csak nem szurit fogok kapni?
Füleltem, hátha megtudok valamit...
Á, lehet, hogy ők lesznek az igazi gazdik? Egészen izgalomba jöttem! Megmutatom, mit tudok! Szimatoltam, henteregtem a fűben. Előkerült a kerítés túloldalán a szomszédék nagy kutyája, jól megugattam! Közben persze hátra sandítottam, mit szólnak hozzá? Tetszett nekik, mondták, hogy bátor kutyus vagyok! Örömömben csóváltam a farkam is! Nagygazdi megmutatta, mit tudok már: leülök, ha mondja, egy helyben maradok.
Elővettek egy fényképező gépet, és a nagyobbik lefotózta Anyát és Apát, majd engem is. Első találkozásom Mamival:
Kicsit nevetségesen nézek ki a képen, de még eléggé ijedt voltam. Pedig Mami olyan finoman simogatott!
Hopp, úgy látom Mami felébredt, nyitja az ajtót! Rohanok, mert ilyenkor mindig játszunk egy kicsit, aztán megkapom a reggelit. Majd később folytatom az álmom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése