Rájöttem!

Megvan rájöttem! Ügyes kutyus vagyok én!

A blogomat nem tudták olvasni a barátaim, mert ezen a címen nem találták. Aztán kiokoskodtam, hogy nem kell beleírni a www-t és akkor meglesz az oldal.
Szóval így: http://bernibrunokutya.blogspot.com/    Ez az, így már működik!

Úgy látszik, ragadt rám valami Mamitól! Ő sokat ül a gép előtt, pedig jobban tenné, ha inkább velem játszana!
Bár amikor kergetőzünk, olyan gyorsan tud futni, hogy alig bírom utolérni! Elég jó kondiban van!

Rám meg azt mondják, hogy dagi vagyok! Pedig csak szeretek enni és nem szeretek sokat futni.
Inkább rágcsálni szeretek - papucsot, botot, virágokat. Szóval bármit megrágok - még Mami kezét is.
Csak játszom, de sokszor elég mélyre szaladnak a fogaim Mami kezén - ilyenkor haragudni szokott, na, nem sokáig! Ezt nagyon bírom benne!

Most már örülök, hogy okos kutya voltam, és még ezt a netes problémát is megoldottam!

Mami keze a legfinomabb!

Miért nem találják a blogomat?

Most voltam a Blökin - ez olyan, mint gazdiéknak az IWIW - megnéztem a barátaimat, mi újság náluk.
Az egyik kedves barátom, Yoyo, szerette volna elolvasni a blogomat. Én annak rendje-módja szerint megadtam, hogy hol van, de nézzétek csak, ezt üzente Yoyo:

YoYo

2010. augusztus 30. 17:43:32

"azt írják hogy nincs ilyen blog "

Na, most ilyenkor mi van? Hogyan tudják a barátaim elérni a blogomat? Tud nekem valaki segíteni?

Most ilyen szomorú vagyok, hogy nem tudják elolvasni, amit írok!

 

Bundaszárítás

Mégis megismerkedtem a hajszárítóval! Mami nem bírta nézni az ázott kutya képemet, és beengedett az előtérbe. Ennek nagyon örültem, mert itt vannak a cipők is, és mennyi szag! Hát ez maga a Kánaán egy kiskutyának!

De nem szimatolhattam sokáig, mert Mami egy törölközővel végigdörzsölte a bundámat, aztán meg beindított valami berregőt... hajszárító! Hm, nem is olyan rossz. Lassan száraz lett a bundám, kellemes meleg volt, csak ne zúgna ilyen hangosan!

Mami végig simizte a bundámat, ez nagyon klassz volt. De aztán mikor száraz lettem, és én azt hittem, végre játszunk is...hát kitessékelt! Nem ment neki könnyen, mert nem hagytam magam, de végül újra kint találtam magam a lépcsőn! Mérgelődtem, nyüszítettem egy kicsit, de semmi hatása nem volt!
Mit tehettem? Bementem az új házikómba!

Megjött az új kutyaház!

Brrr...micsoda idő van! A kutyát sem verik ki!
Még szerencse, hogy a hétvégén megérkezett a kutyaházam, vagyis a Brúnó-lak! Mami szombaton telefonált valakivel, aztán hamarosan begördült a kapunkon egy nagy autó. De ez nem a Papa kocsija!
Mami örült neki, de én azért figyeltem! Valami nehéz csomagot vett ki a sofőr, Mami a garázsba vitette vele. Jó nehéz lehetett! Kiváncsian szaglásztam körbe, de alaposan befóliázták. Na mindegy, majd kiderül, mi van benne.

Amikor Papa hazajött, Mami mindjárt megmutatta neki. Tudtam, hogy valami fontos dolog lehet. Rögtön nekiálltak, kibontották, próbálták összerakni. Nem szép dolog, de magamban kinevettem őket, annyit szerencsétlenkedtek! Na és azt sem hagyták, hogy segítsek! Akárhonnan próbálkoztam hozzáférni, mindig elhajtottak. Sokadszorra már begurultam, és megtéptem mérgemben a seprűt!

Aztán láttam ám, hogy egy házikó alakulgat a kezük között! Volt egy kis vita is közöttük, de aztán minden szépen összeállt! Íme, ez BRÚNÓ háza:

És ott bent szimatolok!

Most ebben a cudar időben nagyon jó bent meghúzódni! Eddig nem feküdtem bele, csak néha, mikor Mamival játszottunk, és bedobta a labdámat. De amúgy is melegem volt a nagy bundámban, hiszen hétágra sütött a nap!

Most viszont zuhog egész nap! Ráadásul bőrig áztam, mert átszöktem a szomszéd kertbe, és nem tudtam visszajönni. Csak akkor, mikor Papa észrevett. Na de kaptam is Tőle! Nagyon megszidott, sőt Maminak is elárult! Azt nagyon nem szeretem, mikor a Mami megszid - olyankor annyira, de annyira szégyellem magam...

Most tele a pocakom, Mamitől kaptam finom meleg ételt. Hallottam, aggódott, nehogy megfázzam vagy valami bajom legyen a vizes bundámtól. Hajszárítóval akart megszárítani, de Papa megnyugtatta, hogy nem lesz semmi bajom.

Hmmm... azért jó lett volna. ha Mami kicsit dédelget!

Szurit kaptam!

Azt még nem meséltem el, hogy volt, amikor Gazdiékkal először az állatorvosnál jártunk!

Régebben mindig odajött hozzánk a doki bácsi, de most gazdiékkal autóztunk - azt beszélték egymást között, hogy az oltásokat, ami a védettségemhez kell, ugyanaz a doki adja be. Nekem végülis mindegy volt!

Szóval az autóval elindultunk - én Mami lábánál ültem, Papa vezetett. De azért néha-néha kaptam egy ki simit Tőle!

Amikor kiszálltunk, Mami ölbevett! Ez volt az egészben a legjobb! Sokat kellett várni - Gazdiék szerint - de én nagyon jól éreztem magam. Voltak kutyák, idegen gazdik, új szagok.

Mami és Papa nagyon büszkék voltak rám, mert rendesen viselkedtem. A többi gazdi is mind engem dicsért.

Ez nagyon jó volt!

A rendelőben megkaptam a szurit, de meg sem kottyant! Hiszen nagyfiú vagyok már! Mami aggodalmaskodott, hogy sokat vakaródom - hát igen, ezek a bolhák! Jól el tudnak bújni a bundámban!

A doki valami folyékony dolgot dörzsölt be hátul a nyakamnál, azt mondta, ettől nem lesznek bolháim. Majd meglátjuk, egyelőre még csipkednek!

Az asztalon is sokat szimatoltam, mert jó sok kutyaszag volt rajta! HOPP! Lecsúsztak a hátsó lábaim! Hú, ez meleg helyzet volt, majdnem leestem! De Mami gyorsan elkapott, így megúsztam a balesetet! Doki is megijedt, nehogy itt törjem el a lábam!

Mamiék különben gyakran neveznek rosszcsontnak, Papa szerint nagy gengszter leszek. Hmmm... Ez most jó vagy rossz???

Azt hiszem, máskor is jöhetünk szuriért! Nem volt ez rossz, sőt! Az a sok dicséret, amit bezsebeltem!

Ha Mami ölében lehetek, akkor máskor is adhatnak!

Gazdiék eljöttek értem!

Ma Papa megint korán elment dolgozni! Hajnali 5-kor felébresztett, nagyon álmos voltam még, csak pislogtam utána. Visszavackoltam magam, és elaludtam. Szép álmom volt! Gazdiék eljöttek értem!

Nagygazdi telefonált, majd megsimogatott, és azt mondta: Lehet, hogy új gazdid lesz, Brúnó!
De nem volt egészen nyugodt a hangja. Újra telefonált, és hallottam, hogy valami kutyakereskedőről beszélt... Azt nem tudom, pontosan mit jelent, de az biztos, hogy nem gazdi!

Megint telefonált, és akkor már vidámabb volt a hangja. Hamarosan megállt egy autó a házunk előtt. Ketten jöttek be hozzánk, elég jó szaguk volt! Különösen az egyiknek, mintha kutyaszag csapta volna meg az orromat... De még féltem Tőlük, csak akkor mentem oda, mikor Nagygazdi hívott. Egyre jobban tetszett a szaguk, meg is simogattak, de még izgultam, mi lesz.

Nagygazdi papírokat mutatott nekik, sőt, az oltási könyvem is előkerült. Csak nem szurit fogok kapni?
Füleltem, hátha megtudok valamit...

Á, lehet, hogy ők lesznek az igazi gazdik? Egészen izgalomba jöttem! Megmutatom, mit tudok! Szimatoltam, henteregtem a fűben. Előkerült a kerítés túloldalán a szomszédék nagy kutyája, jól megugattam! Közben persze hátra sandítottam, mit szólnak hozzá? Tetszett nekik, mondták, hogy bátor kutyus vagyok! Örömömben csóváltam a farkam is! Nagygazdi megmutatta, mit tudok már: leülök, ha mondja, egy helyben maradok.

Elővettek egy fényképező gépet, és a nagyobbik lefotózta Anyát és Apát, majd engem is. Első találkozásom Mamival:

Kicsit nevetségesen nézek ki a képen, de még eléggé ijedt voltam. Pedig Mami olyan finoman simogatott!

Hopp, úgy látom Mami felébredt, nyitja az ajtót! Rohanok, mert ilyenkor mindig játszunk egy kicsit, aztán megkapom a reggelit. Majd később folytatom az álmom!

Gazdik előtt az életem...

Sziasztok!
A ma hajnal nagyon izgalmas volt: Gazda-papa kocsival ment dolgozni. Mivel még nincs saját kutyházam, egyelőre a garázsban húzom meg magam. Szóval óvatosan kijárt a kocsival, lassan, végig figyelve, hogy én hol vagyok... Csak nem gondolta, hogy olyan buta kutya vagyok, hogy az autó alá futok?
Na, gazda-mami sem volt különb! Először nem vettem észre, de később megláttam, hogy aggódva kukucskált ki a házból, figyelte, vajon mit csinálok. Csak nem tartanak engem ostobának?

Szépen leültem, és végignéztem az autós manővert, aztán visszamentem aludni! Inkább szerezzenek már egy saját házat nekem! Igaz, hallottam, mikor beszélgettek róla, hogy rendeltek nekem egy Brúnó-lakot, csak várni kell rá pár napot. De ezt igazán már előbb is elintézhették volna, nem?

Visszatérve régi életemre, mikor még nem ismertem Gazdiékat:

Ezen a képen 1 hónapos vagyok.

A testvéreimmel sokat hancúroztam, ahol 9 trikolor berni bundás van, ott nagy vetélkedések folytak. Eleinte anya mellé akart mindenki kerülni, igyekeztünk a legjobb tejforrásokhoz jutni. Aztán azon folyt a harc, ki az erősebb, gyorsabb. Nagyon szerettünk egymással civakodni.

Ahogy nagyobbak lettünk, észrevettük, hogy többször is idegenek jönnek és nézegetnek bennünket. Sőt! Nemcsak nézegettek, hanem tapogattak, fogdostak is! Én legtöbbször nem hagytam, elbújtam előlük.

Aki nem bújt el, hanem játszani kezdett velük, azok a testvéreim sorra eltűntek! Én nagyon okos voltam, hamar rájöttem erre!

Mikor már csak ketten maradtunk, nehezebb lett a dolgom: alig tudtam megmenekülni az idegenek elől! Nem volt jó szaguk, nem tetszettek!

Végül egyedül maradtak, anya már csak az enyém volt! HURRÁ! Nem kell megküzdenem minden korty tejecskéért - gondoltam boldogan. De anya már nem sokáig szoptatott, elválasztottak tőle. Kaptam mindenféle finomságot, ízlett az is. Rossz volt egyedül. Szerencsére lakott a házban egy kislány is, ő sokat játszott velem.

Utána hallottam, arról beszélnek, hogy hirdetést kell feladni, hogy engem is elvigyenek. Vagy maradhatok esetleg - minden olyan bizonytalan volt... Igyekeztem nagyon, megugattam az idegeneket, sokat szimatoltam, szót fogadtam. Megtanultam leülni, egy helyben maradni. Sokat ettem, nem válogattam.

De nem történt semmi, nem jött értem senki. Nekem már sohasem lesz saját gazdim? Most már bevallhatom: Éjjelente sokat gondolkoztam, vajon mi lesz velem? Még sírtam is...

Gazdik előtt az életem...

Brúnó vagyok, berni pásztorkutya. Kedvenc gazdik már aludni mentek, én vigyázok a házra. Igaz, még csak 3 és fél hónapos vagyok, de teljesen megbíznak bennem. Bátor fiú vagyok!!!

Nem sok dolgom van, minden nyugodt. Végre! Az előző két éjszaka még a gazdik sem tudtak aludni, mert a közelben szabadtéri disco volt, a hangerő nekem SOKK volt.

De végre csendes az éjszaka, és úgy gondoltam, elkezdek blogot írni. Ez olyan menő manapság!

Két hete vagyok gazdiéknál, imádok itt lenni! Minden körülöttem forog, mindenki szeret.

De még nem felejtettem el az előző kis életemet sem, ezért most megírom Nektek!

2010. május 12-én születtem, kilencen vagyunk testvérek. Május a legszebb hónap... De amikor mi megszülettünk, viharok tomboltak, sőt még jégeső is esett. Nagyon rossz volt kibújni a jó meleg kuckóból, erre emlékszem... Nem is akartam, de valami hatalmas erő kiszakított. Testvéreimmel nagyon-nagyon sírtunk, de aztán megéreztük anya meleg bundáját. Amikor pedig sikerült a finom tejecskéhez jutni, mindegyikünk elhallgatott, csak szívtuk, szívtuk a meleg tejecskét.

Látni nem láttunk semmit, de jól összebújtunk anya körül, és ez nagyon jó volt. Amikor néha-néha elment tőlünk, mindenki nyüszített, és nagyon vártuk vissza.

Többre nem emlékszem. De készült rólunk egy fénykép, itt 3 naposak vagyunk:

De azt már én sem tudom megmondani, melyik vagyok én! Olyan egyformák voltunk!
Elfáradtam, de holnap folytatom. Várlak Benneteket!